Tudom, hogy nem vagyok egyedül, ha azt mondom rengetegszer elfelejtem, hogy értékes, vagy szép vagyok. Napok telnek el úgy, hogy sírok a hiányosságaim vagy a tökéletlenségeim miatt. Rupi Kaur egyik könyvében van egy számomra nagyon fontos idézet: „Észreveszek mindent ami nincs nekem és úgy döntök szépnek találom”. Ezzel tudok azonosulni, mert mikor elmegyek a tükör előtt csak az jár a fejemben, hogy nincs lapos hasam, nincsenek kockáim, még mindig nem elég vékony a lábam, narancsbőrös a fenekem, a karomon ragyák vannak, a pattanásaim a hátamon a vállamon és a mellkasomon bár elmúltak a fogyás miatt, a helyük lehet, hogy mindig látszani fog. Az állkapcsom széles, a mellem sem egyforma és ha ez mind tökéletes lenne, akkor szép lennék én is. Egyszerűen szeretnék úgy kinézni mint Ő vagy Ő vagy Ő.

A helyzet sokat javult, de nem változott. Mármint a gyakorisága igen, de a tény nem. Elfelejtem, mennyire hálásnak kellene lennem. A sok heg a vállamon, a hátamon és a mellkasomon azt az utat mutatja meg, ahogy kitisztult a szervezetem. A narancsbőröm sokat javult a helyes táplálkozás miatt. A testem szépen kísérte a sok fogyást, nem lóg a bőröm és nem lett az eddiginél több stria rajta. A genetikailag nem tökéletes alkatom megtanít sokkal többet tenni mindenkinél, naponta többször edzeni és megmutatni a helyes irányt a céljaim elérésében. Meg fogom csinálni, és büszke leszek magamra. Nem lehet másképp.

De miután tegnap egész nap sírtam a kimerültségtől, ma úgy gondoltam suli és az itthoni edzésem után elpakolok, hajat mosok, gyertyákat gyújtok és megnyugszom. És itt tartok most. Ezt írom és gondolkozom. Mellettem alszik a Cica, a gyertyák égnek, megnyugodtam. Csak a csendben ülök a gondolataimmal és írok, mert szeretném megköszönni és összegezni milyen Csodálatosak vagyunk. Hálás vagyok, hogy olyan vagyok amilyen. Hogy a testem segít olyanná válni amilyen lenni akarok. Kívül-belül. Nem szeretnék más lenni. 'Ő vagy Ő vagy Ő' rendkívüliek, de én is az vagyok. Nem kell magam helyett másnak lennem. Bár még kétségtelenül sokat kell fejlődnöm az élet minden területén, tudom, hogy meg fogok bírkózni a kihívásokkal és megpróbáltatásokkal.

A testünk csodálatos. Minden kitűzött célomat együtt érjük el. Az agyam, aki eldönti, hogy menni fog és a testem, aki nem hagy cserben közben. De néha észre kell vennünk, hogy milyen csodálatos is ez a Törődés. És tisztelnünk kell magunkat úgy, ahogyan másokat is tisztelünk. Úgy, ahogyan Bennük is meglátjuk a szépet.

A Testünk Csoda és Neki köszönhetjük, hogy itt vagyunk.